Az új azték tények klasszikus kérdéseket vetnek fel az elektromossággal, a hittel és az erővel kapcsolatban. A mezőgazdaság, a kábítószer és a kódolás támogatására irányuló erőfeszítései ma is meghatározzák az életmódot. A mexikói Nahuatl szavai ma is millióktól hallhatók. 1520-ban az új spanyolok egy fesztiválon számos azték nemest megöltek, lázadást kirobbantva. Az új királyság nem volt jó ország, hanem legyőzött államok gyűjteménye, amelyet a félelem és a felelősség korlátoz. A faji hovatartozás miatt foglyokat a templom oltárán áldozták fel, szívüket a nap felé emelve.

Az új aztékok számos istent imádtak, többek között Huitzilopochtlit (a harc istenét) és Tlalocot (a csapadék jóságát). A helyi helyeken, mint például a népszerű Tlatelolco piacon, egzotikus importcikkeket és szöveteket árultak, többek között jádét és quetzal tollakat. A közemberek kisebb, egyszobás, vályogból vagy téglából készült házakban éltek, míg a nemesek magas, díszesen díszített lakásokban laktak. A propaganda módszereit is használták Tenochtitlan új bíbor dominanciájának átadására. A céhekbe szerveződve és a fő palotákhoz csatlakozva, a zenészek fémmegmunkálásra, fa- vagy téglaszobrokra specializálódtak, olyan anyagok felhasználásával, mint az ametiszt, a csodálatos anyagok, az arany, az arany és a csodálatos tollak. A napfény, mondanom sem kell, nagy jelentőséggel bírt az aztékok számára.

Általában a cuauhtlatoanikat a tlatoanik nevezték ki a nemrég legyőzött országok irányítására, például a Promóciós kód a FairSpin nyerőgépekhez tlatelolcói Atlepetlre az egykori tlatoani – Moquihuix – 1473-as vereségét követően a Többszörös Szövetségtől. Az új cuauhtlatoani nem volt sablonos, hanem előzményekkel bírt, mivel a nevet a hódítás előtt használták, hogy megnevezzék egy fontos, korábbi, nem dinasztikus régenst, aki tlatloque-ként – például szakértőként – rendelkezett. Ez érvénytelenítette az új cuauhtlatoani hatalmát, és az „alattvalók” elképzelései feletti uralkodást. Azért tették, hogy kezeljék a legújabb belső problémát egy külföldi kormányzat létrehozásában egy lelkes, hiányosan ismert országban, amelynek egy tagja akkoriban még a háború után lábadozott, és az európaiak által bevezetett válság sújtotta.

Alkalmanként a költészetet személyes szakértők, például Nezahualcoyotl, a texkokokói tlatoani vagy Cuacuauhtzin, a tepechpani úr alkotta meg, azonban ezek a források a valódi publikációt tükrözik. Az új képzőművészet magában foglalta az írást és a díszítést, az éneklést és a versírást, a szobrok faragását és a mozaikok díszítését, a kerámiakészítést, a modern tolldíszítést, valamint a fémek, például a réz és az arany megmunkálását. Az emberek és a háziállatok elvesztek, mivel a jóságot kiengesztelték és a szertartást végezték, és egyes istenek papjainak vérüket kellett felajánlaniuk az elmecsonkítás miatt. Míg a mítoszban leírtak véget értek, az embereket felelősnek tartották a napsugarak folyamatos megújulásáért, valamint a világ folyamatos férfiasságának biztosításáért. Az aztékok számára a halál a tervszerűségből fakadóan kulcsfontosságú volt az örökkévalóság szempontjából, és az istenek és az emberek egyaránt szembesültek a veszteség kötelezettségével, hogy hagyják az életet folytatódni. Ezután egy másik lángot fúrtak a mellbimbóba egy kiváló áldozati zsákmányból, és a sportolók létrehozták az új lángokat más calpolli szervezetek számára, ahol a tüzet újra elosztották a családok között.

Ezek közül egyikről sem bizonyított meggyőző bizonyíték, hogy az új hódítás előtt készült volna, de számos kódexet valószínűleg közvetlenül az új hódítás előtt, vagy akár csak a legkorábban – mielőtt az élet, ami létrehozta volna – megszakadt volna. A Cholula régióba polikróm kerámiát importáltak (Mixteca-Puebla stílusként ismert), ezeket az árukat rendkívül értékesnek tartották, mivel luxuscikknek számítottak, míg a helyi fekete mandarin színű kerámia a hétköznapi játékhoz is szolgált. A kötetlen játékhoz használt gyakori edények az agyag serpenyők voltak a főzéshez (comalli), a tálak és az étkezőedények (caxitl), a főzőedények (comitl), a molcajeték, vagyis a mozsárszerű edények, amelyekben az alapvető dolgokat chili őrlésére használták (molcaxitl), valamint más típusú parázstartók, háromlábú edények és bikúp alakú kelyhek.

• 1479-ben Axayacatl 32 100 azték katonával megindította első támadását a Purépecha Birodalom ellen.
• Miután a nahuák 1428-ban megalapították az új királyságot, és a királyság a hódítások eredményeként terjeszkedő terjeszkedésből indította el rendszerét, az új altepetl maradt a legjelentősebb gazdasági forma regionális szinten.
• Morelos környékéről Michael E. Smith régész becslése szerint egy átlagos altepetl lakossága 10 000 és 15 100 fő között volt, és egy 70 és 100 négyzetkilométer közötti területet védett.
• Valójában etnikailag nagyon sokszínű volt, mint bármelyik európai birodalom, de inkább az adófizetők hálózata, mintsem egyetlen egységes kormányzati forma.

Nagyon ellentmondásos és félreérthető a személyes kompromisszumok gyakorlata. Minden istenségnek hagyományokra, áldozatokra és ünnepekre volt szüksége. Képírásos rendszere történelmet, tisztelgést és mítoszokat tartalmazott. Leginkább rabszolgák, foglyok vagy adósok ellen harcoltak, akiket egyébként meg lehetett volna szerezni, ha nem választotta a sokoldalúságát.

Promóciós kód a FairSpin nyerőgépekhez | Az azték királyságig

Történeteiket tekintve egy Aztláletter nevű kiváló mitikus hazából származtak, egy hét barlangból álló helyről, ahol őseik előbukkantak. A sikeres harcosok kiváltságokat, valamint vagyont, széleskörű és magas rangú címeket szereztek. Az aztékok kedvelték az atlétika, a zene, a tánc, a költészet és a történetmesélés változatait. A közemberek egyszerű ruhákban, például ágyékkötőkben és tunikákban öltözködtek, míg a nemesek nagy pamutruhákban, ékszerekben és bonyolult fejdíszekben pompáztak. A templomok, szentélyek, rituálék és népi áldozatok központi szerepet játszottak a kozmikus harmónia fenntartásában.